Mesterséges intelligencia (MI) intenzív viták tárgyát képezi, gyakran a jövőbeli utópikus vagy distopikus forgatókönyvekig lemenően. Míg egyesek egy olyan jövőt képzelnek el, amelyben az MI által mindenki bőségben és egyenlőségben részesül, mások egy olyan világtól rettegnek, amelyet a technológiai feudálizmus ural.
Az MI-t érintő politikai viták főként olyan válaszokra koncentrálnak, mint az oktatás és átképzés, az alkalmazás akadályainak elmozdítása, és a lehetséges előnyök megvalósításának hangsúlyozása. Az inkluzív globális párbeszéd és a biztonsági tesztek végzése is kulcsfontosságú szempontokként kerülnek terítékre.
Egy frissiben megrendezett MI-csúcstalálkozón, amelyet Rishi Sunak rendezett a történelmi Bletchley Parkban, országok képviselőit és nagy tech vállalatokat hozott össze. Annak ellenére, hogy az esemény körül hype van, homályos közös kommuniké született, amely a „határfelé” besorolt MI modellek kockázataira hívja fel a figyelmet, és globális párbeszédre és önkéntes biztonsági intézkedésekre szólít fel.
Lényeges felismerni, hogy a technológia önmagában nem autonóm. Egy kapitalista társadalomban a technológia bevezetése a profit- és kontrollmotívumokat szolgálja. Történelmileg az informatika és más területek innovációi az emberi munka elmozdítására és szabályozására irányultak a nyereségesség növelése érdekében.
Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban rámutattak a technológia dinamikus jellegére a kapitalizmus keretein belül. Kiemelték a termelési eszközök állandó forradalmi megújítását, amely destabilizálja az meglévő rendszereket. Marx megjósolta, hogy a technológia a kapitalizmus keretein belül automatikus gépi rendszerré fejlődne, amely az embereket csupán egy tudatos láncszemmel ruházza fel a nagyobb automatizálási folyamatban.
Marx, bár az akkor nem tudta, de Charles Babbage és Ada Lovelace munkásságából merített ihletet. Találmányaik, a differencia gép és az analitikus gép alapjai szolgálnak a modern informatikának. Ezek az első számítógépes eszközök azon az elven alapultak, amelyek hasonlóak voltak a Jacquard szövőszékekhez, akik programozással automatizálták az intellektuális feladatokat.
Bár Marx főként a fizikai gépszerek összefüggésében értekezett a gyárakkal, az ő analízise kiterjed az információfeldolgozásra is. A volt Bank of England igazgató, Mark Carney elismeri Marx megfigyeléseinek időtlen értékét. Carney hasonlította a jelenlegi technológiai dinamikákat, platformokat, gépi tanulást és közösségi médiát azokhoz az elemekhez, amelyeket 150 évvel ezelőtt Marx fogalmazott meg a Kommunista Kiáltványban.
Az „mély tanulás” kifejezés az informatikai sebesség fejlődésének közvetlen következménye. Ennek a technológiának az az alapelve, hogy nagy hálózatokat alkalmaz mesterséges idegsejtekkel, hogy utánozzák a biológiai neurális intelligencia alapvető funkcióit. Példák közé tartoznak az arcfelismerő rendszerek, a Google DeepMind és az egészségügyi alkalmazások, amelyek nagy adatokra támaszkodnak. Látványos, hogy az MI chatbotok fejlődése, mint az OpenAI ChatGPT és a Google Bard, jelentős haladást jelent az emberi interakcióval alig megkülönböztethető automatizált viselkedés elérése felé.
Az MI segítette elő a „digitális Taylorizmust”, amely a tudományos irányítást az egész ellátási láncban érvényesíti. Marx észrevétele ma is releváns – a technológia alkalmazásának és következményeinek nincsenek előre meghatározottak. Döntési lehetőségek és alternatívák állnak rendelkezésre minden technológiai fejlesztésnél. Azonban a negyedik ipari forradalom koncepciója kiveszi a „forradalom” fogalmát marxista eredetéről, és kevésbé összpontosít az osztályok közti hatalomátadásra.
Marx a technológiát az irányítás eszközeként látta a kapitalizmuson belül, mind a munkaerő, mind az egyes munkafolyamatok felett. Ma az MI alkalmazásai ipari feladatoktól, mint a robothegesztés és az önkiszolgáló pénztárgépek, a publicisztika, az ügyvitel, a pénzügyek és a fogyasztói kontroll területeire terjednek ki, azaz a hitelkártyáktól a ‘jósoló’ hirdetéseken át. Valójában az MI fejlesztése összefonódik a megfigyeléssel, elnyomással, és akár katonai képességekkel is.
Az MI potenciáljának további feltárása megvilágítja a jelenlegi helyzet és a lehetséges jövő közötti éles különbségeket. Marx a technológiát olyan eszközként képzelte el a szocializmus keretein belül, amely segít a felszabadított munkának és hozzájárul az emancipációjához. A lelkileg nyomorúságos kapitalista munka felszabadulásával az emberek új társadalmi gondolkodásmódokat és közösségi formákat ápolhatnak a bérelt kapcsolatok keretein kívül.
Mivel a társadalom továbbra is küzd az MI következményeivel, kiemelten fontos, hogy átfogó és gondos mérlegeléssel haladjunk előre az úton. Az előnyök és az etikai szempontok közötti egyensúlyozás, valamint az irányelvek és biztonsági intézkedések szükségessége fogja meghatározni, hogy az MI emancipációs erővé válik-e, vagy felerősíti a meglévő egyenlőtlenségeket.
GYIK
The source of the article is from the blog elblog.pl