Az új francia film, „A Bestia,” megható utazásra invitálja a nézőket a főszereplők összefonódó életének zavarba ejtő világában. Különböző időszakokban és helyszíneken átívelve a film a szerelem, az mesterséges intelligencia és az emberi lét rémisztő aspektusainak összetettségeibe mélyed bele. Míg Henry James „A bestia a dzsungelben” című novellájából merít ihletet, ez a mozgóképi remekmű egyedi és gondolatébresztő nézőpontot kínál ezekre a témákra.
Három összekapcsolódó szegmensen keresztül követi a közönség Gabriellet, a tehetséges Léa Seydoux által alakítva, és Louist, aki George MacKay által kerül bemutatásra. Egy évszázadon átívelve ezek a karakterek egymás felé vonzódnak, találkozásaikat a fenyegetettség érzete és az örök elégedetlenség jellemzi. A film 1910-es párizsi Belle Époque-tól a 2044-es apokaliptikus jövőig terjedően vizsgálja a kapcsolatok törékenységét és az elégedetlenség elkerülhetetlenségét.
Bonello, aki olyan filmekkel vált ismertté, mint a „Nocturama,” olyan egyéneket ábrázol, akik életüket értelmetlennek érzik. A film nyitójelenetében ügyesen szembeállítja a modern mozi művificialitását és a történetet átható bizonytalanságot. Gabrielle hitét egy ismeretlen erőben, amely végül a vesztét okozza, fokozott feszültség és rejtélyesség elemével gazdagítja.
Ahogy halad előre a film, Bonello ügyesen összefonja különböző műfajokat. A 1910-es szegmens a pompás és romantikus korrabeli időszakba meríti a nézőket, emlékeztetve a kosztümös drámákra. Magával ragadó kontrasztként a 2014-es epizód az egzisztencialista slasher film jellemzőit ölti magára, hangsúlyozva Louist és az ő incel-indukálta dühét körülvevő sötétséget. Bonello még Elliot Rodger valódi vallomásait is beépítette, aki 2014-ben, Santa Barbarában elkövetett egy kegyetlen bűntényt, hangsúlyozva a film zavarba ejtő mellékszálait.
„A Bestia” felveti a kérdést, hogy a digitalizált valóságunk elterjedése és azt állítja, hogy a dehumanizáció finom módokon történik. Legyen szó a karakterek elfojtott érzéseiről vagy az igazi kapcsolatok tagadásáról, Bonello elmélkedik a mindennapi körülményeken, amelyek az emberiség érzését aláássák. A film Lynch-i szürrealizmusa és nemlineáris történetmesélése rétegekkel gazdagítva teszi ezt hipnotikus és gondolatébresztő élménnyé.
A film sikerének középpontjában Seydoux és MacKay kivételes alakításai állnak. Seydoux könnyedén vált a 1910-es Párizs társadalmi életeben pompázó nőtől a kortárs Los Angelesben küzdő színészévé. MacKay, eredetileg azért választották, hogy elkerüljék a késő Gaspard Ullielhez való hasonlításokat, figyelemre méltó ábrázolást nyújt, amely kiemeli karakterének kettősségét. Egy udvarias szeretőtől egy fenyegető incelig, Mackay bemutatja azonosulási képességét az egyetlen színész szerepében.
Ebben a megindító szerelem- és létezéskétség kutatásában „A Bestia” arra kéri a nézőket, hogy szembenézzenek a mély érzések felvállalásának félelmével. A bestia fenyegető erő, amely a külvilágon vagy magunkon belül leselkedik? Bonello ezt a kérdést megválaszolatlanul hagyja, lehetővé téve a nézőknek a saját értelmezésükön való elgondolkozást. Végül ez az elegánsan megalkotott és viscerálisan zavarba ejtő dráma azt sugallja, hogy talán saját önsorsrontó hajlamaink azok, amelyek valóban aláássák boldogságunkat és elégedettségünket.
„A Bestia” olyan élmény, amely kihívást jelent és elvarázsol, friss nézőpontot kínálva a ismert témákra. Bonello mesteri történetmesélése és a szereplőgárda kiváló alakításai ötvöződnek ahhoz, hogy egy elbűvölő mozis utazást teremtsenek. Készüljünk fel arra, hogy egy olyan világba csöppenjünk, ahol a szerelem és az életbenlét rettenete fonódnak össze, maradandó hatást gyakorolva a lelkünkre.
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
The source of the article is from the blog tvbzorg.com