Egy friss svédországi Linköping University kutatás során felfedeztek egy 11 fehérjét, amelyek pontosan képesek megjósolni a sclerosis multiplex (SM) súlyosságát és hosszú távú csökkent funkcióképességét különböző egyéneknél. Ez az áttörő eredmény lehetőséget teremt, hogy a kezeléseket minden egyes egyénnek az előrejelzett betegségsúlyosságuk alapján testre szabják.
Az SM egy krónikus autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer tévesen támadja meg a test saját sejtjeit, károsítva a központi idegrendszer idegsejtjeit és az agyat burkoló mielint. Az MS-en belüli jellegzetes támadáspont a myelin, ami a neuronok körül elhelyezkedik és segíti az effektív jelátvitelt. Ha a myelin károsodik, akkor a jelek továbbítása akadozik, ami egyéb tüneteket és fogyatékosságot okozhat.
Az MS kezelésének egyik legnagyobb kihívása a betegek közötti jelentős gyógyulási sebességben bekövetkező különbségek kezelése. A kutatók célja az volt, hogy korai markerek azonosításával pontosan megjósolhassák a súlyosabb betegségprogresszióra való nagyobb esélyekkel rendelkező egyének szükségét a hatékonyabb kezelésekre. Ezzel a módszerrel időben és célzottan intervenciót kaphatnak a betegek a hosszú távú fogyatékosság minimalizálása érdekében.
A tanulmányban majdnem 1 500 fehérje elemzése volt jelen 92 olyan egyéntől, akik Általános egészségi állapotuk miatt gyanúsan sclerosis multiplexesek lettek, vagy rövidesen diagnosztizálták őket. Az elemzések során kapott fehérje adatokat kombinálták betegnaplókkal kapott információkkal, mint például a fogyatékosság értékelések, MRI vizsgálatok és kezeléstörténetek. A kutatók olyan gépi tanulási algoritmusokat használva meghatároztak egy 11 fehérje csoportot, amelyek képesek voltak pontosan előre jelenteni a betegség progresszióját.
Továbbá, a kutatócsapat egy különleges fehérjét azonosított, amit neurofilamentum könnyű láncnak (NfL) hívnak, egy megbízható biomarkerként a rövid távú betegség aktivitására. Ez a fehérje, mely károsodott neuronokból szivárog ki, jelezheti az SM-ben szenvedő betegek betegségaktivitás szintjét. Ezek az eredmények nemcsak megerősítették korábbi kutatásokat a NfL használatáról idegsérülésjelzőként, hanem felvetették annak lehetőségét is, mint betegségaktivitást mutató mérőszámnak.
Az eredményeket függetlenül is megerősítették egy 51 sclerosis multiplexes betegcsoportban, ami megerősíti az eredmények megbízhatóságát. A kutatók úgy vélik, hogy ezek az 11 fehérje értékelési eszközként szolgálhatnak olyan betegek kiválasztására, akik korai stádiumban kiemelt kezelésekből profitálnának.
Bár további kutatás és validációra van szükség, azonosított fehérje biomarkerekkel közelebb kerülünk az SM-re személyre szabott orvoslásához. Az orvosok az egyén előrejelzett betegség súlyosságára alapozva céltudatosabb és hatékonyabb kezelést nyújthatnak, minimalizálva a nem szükséges beavatkozások és mellékhatások lehetőségét. Ezek az eredmények új utakat nyitnak az SM megértése és kezelése terén, reményt adva azoknak, akik ezzel a korlátozó állapottal élnek.
A tanulmányt különböző alapítványok és kutatóintézetek támogatták, amelyek azt mutatják, hogy mennyire együttműködünk az SM megértése terén és a célzottabb kezelési stratégiák kidolgozása érdekében.
The source of the article is from the blog exofeed.nl