Giordano Bruno, az 16. századi látóképességű gondolkodó, a tudományos normákon túllépve végtelen világot vetített elő, amely éles ellentétben állt mind a geocentrikus nézettel, mind Nicolaus Copernicus forradalmi heliocentrikus modelljével. Távcsövek vagy matematikai bizonyítékok nélkül Bruno intuíciója vezette arra a következtetésre, hogy a csillagok nem pusztán az égen lévő jellegzetes pontok, hanem napsugarak, bolygók által körülvett élettel teli világok.
Bruno élete drámai fordulaton ment keresztül, a kitűnő poszthumusz szobrát a római Campo de’ Fiori téren állították fel. A domonkos szerzetesből radikális különbözővé változott. Végig konfrontálta a vallási ortodoxiákat, mind a katolicizmust, mind a kibontakozó protestantizmust kihívással elébe állva. Hitéhez hű maradt, még hét év börtön szenvedése után is, amely tragikusan végződött kivégzésével tűz általi halálban 1600-ban.
Irodalmi munkáiban, mint amilyenek a „De gli eroici furori”-ban található kozmológiai és morálfilozófiai párbeszédek, amelyet Angliában írt 1585-ben, Bruno az etikát és a természetet vizsgálva nemcsak egy mozgató okként jelenítette meg Istent, hanem azáltal is, hogy a világot beárnyékoló mindenütt jelenlévő észként látta.
Ebből a filozófiai alapokból Bruno újra megvizsgálta az ősi görög Actaeon mítoszát az etikai kérdezés szemüvegén keresztül. Az Actaeon átváltozását szarvasá és a kutyái keze általi halálát úgy ábrázolta, mint az emberiség a tudásra való törekvés és a természet és a istenséggel való egység keresésének allegóriáját.
Olyan időkben, amikor a technológiai fejlesztések megváltoztatják az intelligencia és a természet megértését a genetikai mérnökség és mesterséges intelligencia révén, Giordano Bruno ahogy az emberek féktelen kíváncsiságáról és arról, hogy imperatívként tekintsenek a természetre, mint önmagunk kiterjesztésére, ma is erősen rezonálnak. Bruno Actaeon ábrázolása ma ugyanolyan releváns, mint évszázadokkal ezelőtt, kérve minket, hogy újragondoljuk az emberek, az Isten és a környezet közötti kapcsolatokat, egy összekapcsolt és folyamatosan fejlődő világűrben.
A Végtelen Világegyetem és a Tudás Természete: Filozófiai Betekintés Giordano Brunótól
Giordano Bruno spekulatív ugrása az egy végtelen világfelfogásba, konkrét bizonyítékok nélkül, felkéri a modern gondolkodókat, hogy gondolkodjanak az emberi tudás és megértés korlátairól és képességeiről. Míg a cikk Bruno filozófiai hozzájárulásait vizsgálja, megnyithatna egy párbeszédet a jelenlegi kozmológiai és filozófiai állapotáról is.
The source of the article is from the blog windowsvistamagazine.es