Ahogy fejlődik a technológia világa, egyre több új ötlettel és koncepcióval találkozunk, melyek alakítják mindennapjainkat. Az utóbbi években egy olyan fogalom is előtérbe került, amely figyelmet kapott, ez pedig a kognitívveszély. Ezek olyan ötletek vagy tartalmak, amelyek pusztán a fogyasztás vagy az igénybevétele révén képesek kárt okozni az egyének számára. Habár a kognitívveszélyek gyakran kapcsolódtak a science fiction világához, a technológia és a média legújabb fejlesztései felvetették annak a kérdését, hogy léteznek-e valós életbeli veszélyek.
A „kognitívveszély” kifejezést a közösségi fikciós projekt, az SCP terjesztette el, amely olyan ötletekre utal, melyek már pusztán a gondolkodástól is károsak lehetnek. Ez az ötlet jelentőségre tett szert, ahogy felfedezzük bizonyos tartalmak és technológiák hatását a kogníciónkra és pszichológiai jól-létünkre.
Egy ilyen példa a modern kognitívveszélyre a deepfake videók terjedése. A deepfake videók mesterséges intelligencia által generált videók, melyek meggyőzően manipulálják és helyettesítik az emberek arcát, hogy valós, de hamis tartalmakat hozzanak létre. Ezek a videók hihetetlenül megtévesztőek lehetnek, megnehezítve a nézők számára, hogy megkülönböztessék, mi valóságos és mi koholt. Még akkor is, ha valakinek azt mondják, hogy egy deepfake-t néz, a mögötte álló szociálpszichológiai hatalom közrejátszása miatt az emberek még mindig elfogadhatják azt valóságként. Ez felvet aggodalmakat a tartalmak potenciális veszélyeivel kapcsolatban és a szükségességét, hogy csökkentsék a terjedésüket.
A kognitívveszélyek másik aspektusa az figyelem elrablásában rejlik. Egyre inkább digitalizált világunkban a figyelemért folytatott küzdelem egy jövedelmező törekvéssé vált. Az üzletek és a média platformok állandóan versengenek az időnkért és részvételünkért, olyan technikákat alkalmazva, melyek az ősösösztönökre hatnak. Az állandó továbbított értesítésektől az addiktív lenyomásig, ezek az eszközök az figyelemgazdaságban valódi kognitívveszélyekké válhatnak, késztetve minket arra, hogy engedjünk a követeléseiknek, és figyelmünket eltérítsük az élet fontosabb aspektusairól.
Az „aukkuszál” játékok vagy „kattintósok” jelensége az egyik példa az figyelemelrabló tartalmakra. Ezek a játékok arra vannak tervezve, hogy lenyűgözzék a felhasználókat az állandó frissítések és fejlesztések által, az idő vesztéséhez és a termelékenység csökkenéséhez vezetve. A nem interaktív tartalmak, mint a „domino videók”, szintén kognitív veszélyes hatásúak lehetnek. Ezek a videók folyamatokat ábrázolnak, magukba szippantva a nézőket és ellenállhatatlan késztetést hozva létre, hogy végignézzék az eseményeket. Legyen az egy gondosan összeállított domino futás vagy egy szőnyeg módszeres takarítása, ezek a videók az előrelépés és a befejezés iránti belső lenyűgözöttségünkbe csapnak bele.
Míg bizonytalan, hogy a kognitívveszélyek milyen mértékben hathatnak életünkre, fontos elismernünk a potenciális veszélyeiket. Az állandó kitettség az érdekes tartalmaknak és azok megkapó hatásainak veszélyt jelent az értelmi jól-létünkre, és akár az értékes idő és produktivitás elvesztéséhez is vezethet. Ahogy az interakcióink a technológiával és a médiával továbbra is fejlődnek, lényeges maradnunk ébernek és tudatában lenni ennek a megkapó élmények által felvázolt potenciális veszélyeknek.
Gyakran Ismételt Kérdések
The source of the article is from the blog lisboatv.pt