Egy forradalmian új tanulmányban kutatók kétségbe vonják a fekete lyukakról kialakult hagyományos nézeteket, és radikális változást javasolnak ezeknek a rejtélyes kozmikus objektumoknak való megértésünkben. Az eddigi elgondolásokkal szemben, amelyek szerint a fekete lyukak kizárólag az Albert Einstein relativitáselmélete által irányított gravitációs testek, a tudósok most azt vizsgálják, hogy a fekete lyukak kvantumobjektumok lehetségesek.
Az a tanulmányt, melyet a Fülöp-szigeteki Technológiai Intézet és a Mapúa Technológiai Intézet fizikusai, Nikko John Leo Lobos és Reggie Pantig végeztek, egy gondolatkísérlettel kezdik, melyben a fekete lyukakat a hiányzó kvantumvilág makroszkópikus következményeinek tekintik. A kutatók azt javasolják, hogy ne a kvantummechanikát próbálják összeegyeztetni az általános relativitással, hanem tekintsék a fekete lyukakat a létezés legnagyobb kvantumobjektumainak.
A kvantumobjektumokat bizonytalanság jellemzi, ahol a kvantummechanika törvényei kizárólag valószínűségi előrejelzéseket adnak, nem pedig pontos eredményeket. Lobos és Pantig szerint ha a kis mértékű lendületre ható bizonytalansági tényező létezik, akkor lehet egy hasonló hatást kiváltó helyzetbizonytalansági tényező is a nagyobb méretekben, például a fekete lyukaknál. Ez a szimmetria és kettősség koncepciója szolgál az ő hipotézisük alapjaként.
A kutatók szerint a fekete lyukakat egyfajta Bose-Einstein kondenzátként lehet kezelni, mely az anyag egy olyan állapota, ahol a részecskék ugyanazokat a kvantumállapotokat osztják meg egymással. Ebben a forgatókönyvben a gravitonok, a hipotetikus gravitáció kvantumhordozói, felhalmozódnak és szinkronizálódnak a fekete lyukban, ahol gigantikus részecskékként viselkednek. Azonban a kvantumállapotok megosztásának következtében ezek a részecskék ugyanazon a térben elfoglalhatják ugyanazt a helyet, így a fekete lyuk sem nagyobb, mint bármely más szubatomáris részecske.
Az elmélet forradalmi aspektusa a fekete lyukak elkenődésének gondolata a kvantumszabályoknak köszönhetően. Lobos és Pantig azt javasolják, hogy az eseményhorizont, amely hagyományosan a fekete lyuk határa, egyszerűen a közepes elkenődés határa. Ennek következtében a fekete lyukak nagyobbá válnak kibővített kvantumrészecskék gyűjteményévé, melyek láthatóak és hozzáférhetőek a makroszkópos világban.
Az újító jellegű ezen elmélet lényege abban rejlik, hogy a fekete lyukakat a kvantumszabályok alkalmazásával elhomályosítjuk. Lobos és Pantig azt javasolják, hogy a jövőbeni kísérleti tesztek során az Event Horizon Telescope és ehhez hasonló eszközök segítségével végezzék el a részletesebb képek készítését a fekete lyukakról és tulajdonságaikról, melyekkel potenciálisan megoldható lenne a klasszikus és a kvantummodellek között folytatott időtlen viták.
Összefoglalva, ez a kutatás kérdőjelezi meg hagyományos fekete lyukakról alkotott megértésünket, rámutatva a kvantummechanika potenciális szerepére ezeknek a kozmikus jelenségeknek megfejtésében. A fekete lyukakat kvantumobjektumokként való figyelembevétele nyitott kapukat teremt új lehetőségekhez és felfedezési területekhez az asztrofizika területén.
The source of the article is from the blog hashtagsroom.com