Lidia PerskaAz AI technológia forradalmasította a társas robotika területét, olyan rendkívül valósághű chatbotok és társak létrehozásához vezetett, amelyek széles körű vonzerőt szereztek. Azonban ezeknek az úgynevezett „társas” robotoknak az érzelmi kötődésének valós kiterjedése még viszonylag kevéssé kutatott terület marad. Felismerve a lehetséges következményeket, a CNRS etikai bizottság intézkedéseket tett annak érdekében, hogy foglalkozzon az általuk hozzákapcsolódó antropomorfizmus és pszichológiai vonásokkal.
Bár a generatív AI nem ekvivalens az általános mesterséges intelligenciával, növekvő tendencia tapasztalható az irányába, hogy társas robotokat fejlesszenek ki. A CNRS etikai bizottság nyilatkozatot adott ki, amely rámutat ezeknek a „társas” robotokhoz való kötődés jelenségére, hangsúlyozva a gondos megfontolás szükségességét a tudományos kutatások során.
A bizottság ebben az ügyben dolgozó tagjai között olyan kiemelkedő személyiségek találhatók, mint a számítástechnikus Catherine Pelachaud, az AI szakértők Raja Chatila és Jean-Gabriel Ganascia, a jogi szakértő Christine Noiville és az immunológus professzor Patrice Debré.
Az AI képességei, ahogyan például az OpenAI GPT-4-o platformján demonstrálódnak, közeli emberi beszédmodellekhez és humor stílusokhoz hasonló kölcsönhatásokat mutatnak, azzal a bájjal, amely a „Her” című filmben Scarlett Johansson karakterét idézi. Ez izgalmas kérdéseket vet fel az ember-robot kapcsolatok fejlődő természetéről.
A piac már számos „társas” robottal van tele, már a generatív AI megjelenése előtt. Olyan cégek, mint a Replika kínálnak olyan AI társakat, akik szerepeik legyenek lelkitársaktól játszó partnerekig, miközben a japán Gatebox cég 2016-ban bevezette Azuma Hikarit, mint a „legjobb társat”.
Vizsgáljuk meg, hogyan formálják ezek az előrelépések a társas robotika táját, és hogyan kihívást jelentik a hagyományos ember-robot interakciókat.
